Ott voltunk a megnyitón a Marijinszkij Palota tövében, élménybeszámolunk.

A vörös szőnyeges vonulások a korábbi években arról szóltak, hogy élet-halál harcot kellett vívni a helyért és reménykedni, hogy odajön hozzád mindenki, hogy legalább egy fotót lőhess róla/vele. Idén a szervezők kitettek magukért.

Gyönyörű helyen volt a vörös szőnyeg, a park felét lezárták, biztonsági vizsgálat után viszont mindenki megtalálhatta a helyét. A kordon mögötti helyeket országonként felosztották (Magyarországnak a palota bejáratával szemben, középen, vagyis az origóban biztosítottak helyet Hollandia és Dánia között), sőt, minden országnak külön hostesse volt. Az ő dolguk volt az adott delegációt odahívni a sajtósokhoz.

Korán, fél négyre ott kellett lennünk, a tűző napon többen hiányolták, hogy nincs italvételre lehetőség. Ez hamar megoldódott, mert így vagy úgy, de előkerültek vizes flakonok. Az eseményt pantomimesek nyitották, a felcsendült Celebrate Diversity-re vonultak be, az Eurovízió logójából ismert golyók óriási változatával. Utánuk érkezett meg a szőnyeg elejéhez Lindita, az albán induló. Mire ő hozzánk elért, az kb. egy-másfél órába telt. Hogy ne unatkozzunk, a pantomimesek gondoskodtak a jókedvről.

Persze, voltak bakik, de nem nagyobbak, mint amit a korábbi években is lehetett tapasztalni. Az igazán fontos dolgok gördülékenyen zajlottak. A magyar delegáció lassan haladt, ami jó jel, mert azt jelenti, hogy nagyon sokan voltak kíváncsiak Jociékra. Nálunk természetesen kicsit tovább időztek, mindannyian le voltak nyűgözve a rendezvénytől és attól a hatalmas adag figyelemtől és szeretettől, amit ott kaptak.

Volt, aki hiányolta a közönséget, de igazából ott voltak: az ukrán fan zónában regisztrációval foglalhattak helyet a helyiek, az OGAE zónában pedig a nemzetközi rajongók. Kijevben ennyi embert vonzott a rendezvény, hiába, ez nem Stockholm. Újdonság volt, hogy a nemzetközi rajongói zónába – akkreditáció híján – OGAE igazolvánnyal is be lehetett menni.

Az utóbbi évekhez képest ez volt a legjobb vörös szőnyeges vonulás: nem volt közelharc a helyekért, szórakoztattak minket az üresjáratokban és az önkéntesünknek köszönhetően sokkal kevesebb delegációról maradtunk le, mintha magunknak kellett volna másokat túlüvöltve odahívni őket.

Bízzunk benne, hogy a showkról is hasonlóakat mondhatunk majd el nem is olyan sokára!