Ilyen volt az 5. Eurovision Weekend Berlinben
Kategória: Bulivan, OGAE

Ötödik alkalommal rendezte meg a két német OGAE klub Berlinben a Eurovision Weekendet a múlt hétvégén. A társrendező ezúttal Hollandia volt. Megpróbáltuk összefoglalni, milyen volt, remélhetőleg semmi nem maradt ki.

 

Július 15-én, pénteken este volt a hivatalos megnyitó, ahol már a másnapi fellépők közül is megjelentek páran. A legendás Schönhauser Allee állomás közelében lévő étteremben, egy közös vacsora elköltése után, az alagsorban hivatalosan is megnyitották a hétvégét a staféta átadásával: a színpadon megjelent az összes eddigi társrendező klub elnöke (Finnország, Izrael, Egyesült Királyság, Dánia és az idei Hollandia). Ezt a szervezők által előadott kisebb performansz követte egy Eurovíziós válogatás előadásával, majd kezdetét vette az Eurovíziós diszkó, fent pedig karaoke.

Másnap délelőtt klasszikus városnéző sétára mehetett az, aki még nem járt korábban Berlinben, délután viszont ennek haladó verziója következett: egy másfél órás séta a régi Kelet-Berlinben, rengeteg történettel.

Este volt a Gála, egy rendkívüli showműsorral megspékelt “OGAEVision Song Contest“. Szám szerint ez volt az első ilyen ezen a néven. A lényege az volt, hogy az OGAE klubok delegálhattak egy-egy tagot, aki előadott egy Eurovízión vagy valamelyik válogatón elhangzott dalt. Élőben, természetesen. A klubok a zsűribe is delegáltak 2-2 főt, illetve a helyi közönség is szavazott. 12 ország vett részt, jó néhányan igen nagy neveket küldtek, például Máltát Sebastian Calleja képviselte, az Egyesült Királyságot pedig Karl William Lund (Eurovision: You Decide résztvevő). Elhangzott többek közt a Kuula angolul, a Golden Boy, Dami Im Sound of Silence-je, a Blue and Red, a Heroes, a Silent Storm – de régi klasszikusok is. A közönség kedvence végülis Portugália lett, az országot képviselő Daniel Pereira a ’81-es dalukat, a Playbacket adta elő.

13705104_1119025488144050_925056699_n

A szavazás azonban a zsűrin is múlt, így a végső győztes nem ő, hanem Málta lett: Sebastian Calleja a Golden Boyt énekelte. A nyereménye jegyek a finn klub Eurovision Cruise-ára (Eurovíziós hajóút Helsinki és Tallin között (és vissza) szeptemberben), fellépési lehetőséggel.

A verseny után fellépett és élő koncertet adott Sandra Reemer (ESC 1972, 1976 és 1979, Hollandia), Esther Hart (ESC 2003, Hollandia), Laura Pinski (német válogató 2016) és ZOË (ESC 2016, Ausztria). Mindannyian több Eurovíziós dalt is előadtak, nem csak a sajátjukat, pl. Esther Hart elénekelte a Slow Down-t és a Birds-öt is; ZOË pedig a Rise Like a Phoenix-et. A fellépők után a DJ-ké lett a főszerep, a buli megint hajnalig tartott. A két buli egyik érdekes tanulsága: a What About My Dreams még mindig népszerű. A másik: ami egy ilyen bulin történik, az ott is marad. (Leszámítva a fényképeket, amik kikerülnek a facebookra.)

A vasárnap nagy közös reggeli-ebéddel lehetett kiheverni az előző esték fáradalmait: lehetőség nyílt találkozni az összes előző napi fellépővel, illetve volt kvíz is. Az esemény meglepetése Karl William Lund lemezbemutatója volt: a napokban jelent meg az Oracle című albuma, rajta a Miracle-lel. (Elérhető az itunes-on és Karl honlapján.) Ennek kapcsán, kifejezetten a MEF-nek is van egy üzenete:

A helyiek ígérik, jövő júliusban is lesz Eurovíziós hétvége Berlinben. A társszervező kiléte egyelőre rejtély, de ígérik, szólni fognak mindenről időben.